A társasházak energiahatékony felújításának lehetőségeinek vizsgálata tovább folytatódik. Milyen támogatási programmal lehetne stabilan biztosítani az épületállomány dekarbonizációját?
Az energiahatékonysági felújítások kérdésében sokáig a társasházak voltak a fókuszban, de sajnos manapság több tényező hátráltatja a fejlesztéseket. A Metropolitan Research Institute munkatársai arra keresik a választ, hogy milyen támogatási programmal lehetne stabilan biztosítani az épületállomány dekarbonizációját. A cikk előző részét itt olvashatja.
A mélyfelújítások a közjó szempontjából elengedhetetlenek, ugyanakkor a hosszú távú pénzügyi megtérülésük a lakók eltérő hátterei miatt nem elég húzóerő. Az állam szempontjából a fő kérdés, hogy milyen programmal lehet stabilan biztosítani a többlakásos épületállomány hatékony felújítását?
Stabil, kiszámítható támogatás
Sok épület felújítását már az is lehetővé tenné, ha a felújítási programok egy kiszámítható rendszer keretében lennének meghirdetve. A környező országokban futó programok tapasztalatai azt mutatják, hogy sok esetben ez fontosabb is, mint a nagyon magas támogatási tartalom.
A felújítási programok tervezése és a közösségek előkészítése időigényes feladat, amit egy hirtelen felbukkanó, még oly nagy volumenű támogatás sem tud biztosítani, és ezzel automatikusan hátrányos helyzetbe hozza a nehezebben motiválható társasházi közösségeket.
Amennyiben csak időnként érhetőek el a támogatások, akkor a tulajdonosok kivárnak. Pillanatnyilag például a nagyobb felújítási hajlandósággal rendelkező házak nem tudják, hogy érdemes-e most felvenni egy támogatott hitelt, vagy várjanak egy következő, a korábbi panelprogramokhoz hasonló lehetőségre, ami vissza nem térítendő támogatást is tartalmaz.
Egy előre tervezhető, társasházak számára megbízhatóan hozzáférhető felújítási program még viszonylag alacsony támogatási tartalom mellett is sokat javítana a társasházak helyzetén.
Megfelelően célzott, energiahatékonysági fókuszú támogatás
Bár a lakosság pénzügyi hozzájárulása a felújításokhoz szükséges, ahhoz, hogy a lehető legszélesebb körben, beleértve az energiaszegények által is lakott épületeket, valódi mélyfelújítások tudjanak megvalósulni, a közszférának jelentős forrásokat kell mozgósítani. A mélyfelújítások fentiekben leírt nehézségei azt mutatják, hogy a lakosságot egyfelől ösztönözni kell a felújításra, másfelől támogatni. A vissza nem térítendő támogatás optimális mértékéről szakmai viták folynak, azonban egyre több kutatási eredmény mutat arra, hogy az energiahatékony épületfelújítás 30-40%-os vissza nem térítendő támogatása nemzetgazdasági szinten is megtérül.
A megfelelő mértékű, általánosan igénybe vehető ösztönző támogatás mellett ki kell dolgozni annak módját is, hogy miként lehet az energiaszegény rétegeket jobban elérni, sőt esetenként intenzívebben támogatni. Ez utóbbira vannak már jól bevált gyakorlatok is, mint a lakásfenntartási támogatásban részesülők törlesztőrészlet fizetési kötelezettségének átvállalása, például Litvániában.
Megfontolandó olyan támogatási rendszer működtetése, ami a helyes felújítási sorrendet ösztönzi: tehát jelentős támogatást lehetne nyújtani a külső szigetelésre, azért, hogy az első lépésben megtörténjen, de a támogatás további feltétele a nyílászárók cseréje és a gépészet korszerűsítése lenne. Az energetikai szempontból megfelelő sorrend ösztönzése azonos támogatástartalom mellett is sokkal jobban segíti az energiahatékonysági célokat.
Tervezés és közösségszervezés támogatása
A technikai tanácsadás fontosságáról, és ennek leghatékonyabb eszközéről, az egyablakos tanácsadásról (ún. one-stop shopok) már többször is szó esett az Építészfórumon. A társasházak esetében is elengedhetetlen a tervezésben való nem anyagi jellegű támogatás, ezt azonban sok esetben érdemes olyan tevékenységgel is kiegészíteni, amely kifejezetten a lakóközösség együttműködését, közös döntéshozatalát segíti.
Különböző közösségszervezési, közösségi tervezési ‘szoft’ eszközökkel a társasházak lakói, lakástulajdonosai között fennálló különbségek és érdekellentétek kezelhetők. Közös képviselők és társasházfelújítások tervezésével foglalkozó szakemberek tapasztalatai azt mutatják, hogy a tulajdonosok alapos tájékoztatása, egyéni helyzeteik feltárása és közös megoldások keresése kulcskérdés lehet a beruházások megvalósításához. Sok esetben a korszerűsítés egyik fő akadálya a megfelelő kommunikáció és bevonás hiánya. Ezt többek között a közösségi tervezés módszertanával lehet áthidalni, amelynek lényege, hogy nem egy kész terv megszavaztatására hívjuk össze a közgyűlést, hanem már a tervezési folyamatban teret adunk a különböző igények és akadályok feltérképezésének és közös megoldások megtalálásának.
Forrás:
epiteszforum.hu
mehi.hu
Metropolitan Research Institute