Tudástár

Olyan mutató (kWh/m² év), ami jelzi a vizsgált épület fajlagos energiaigényét. Nem csak a veszteségeket, de a (pl.: Nap-sugárzási) nyereségeket is figyelembe veszi és így alakul ki az épület minőségi osztálya A+-tól I-ig, a „Fokozottan energiatakarékos”-tól a „Rossz”-ig.

A fűtéshez, használati melegvíz termeléshez, légtechnikai rendszerekhez, hűtéshez, világításhoz szükséges energiák együttese.

Áttételesen ezen energiaszükségletek kielégítésére alkalmazott/felhasznált természetes energiaforrások, mint a szén, kőolaj, földgáz, besugárzott napenergia vagy a természetes urán.

Temperált terű épület hűlő felülete és beépített légtérfogat aránya a térelhatárolók átlagos hőátbocsátási tényezője függvényében. (W/m3K)

Egy olyan minősítési dokumentum, amelyből egy épület energiafogyasztását lehet megtudni. Az energiafogyasztás mértéke fogja meghatározni, hogy milyen besorolású lesz az ingatlan energiatanúsítványa. Az energiatanúsítvány egy három szintű ellenőrzés eredménye. A végső mérőszám az Összesített Energetikai Jellemző (kWh/m² év) ami jelzi a vizsgált épület fajlagos energiaigényét.

Az energetikai ellenőrzés menete:

1. Térelhatárolók hőátbocsátási értékeinek meghatározása.

2. Fajlagos hőveszteségtényező meghatározása.

3. Összesített energetikai jellemző meghatározása.

• Filtráció

  Átszűrődés, vagy (be)szivárgás. Azon lég(csere) mennyiség, ami (pl. nyílászáró) réseken, anyagillesztési hiányosságokon keresztül szabadon jut ki a temperált térből. Egyfajta természetes “szellőzés”.
  (Infiltráció: a kintről bejutó levegőmennyiség.)

• Légcsere (szám)

  Beépített térre vonatkoztatott viszonyszám, amely a helyiségbe 1 óra alatt bevitt szellőző levegő és a helyiség térfogatának hányadosa 50 Pa túlnyomás mellett.
  n₅₀ légcsereszámok nagyságrendje (követelményértékek):

  Meglévő épületeknél: 7
  Mai új épület (HU): 5-10
  Mai új épület (DE): 2-6
  Alacsony energiaszint esetén: 0,17-5
  Passzív ház: 0,17-0,6

• Termikus burok

  Az épület fűtött/hűtött tereit határoló felületek összessége, vagy a temperált belső terű épület valamennyi térelhatároló elemén (legfeljebb ismert és méretezett „hőhídakat” is magába foglaló) megszakítás nélkül – jellemzően kívül – beépített hőszigetelő réteg.

• Hővezetési tényező

  Jelölése: λ (lambda) Mértékegysége: W/mK

  Olyan hőtechnikai jellemző, ami kifejezi, hogy egy (építő)anyag egységnyi vastagságban (1 méter) annak két oldala között – egységnyi idő alatt- 1 K (Kelvin) (közértelmezés szerint: 1C) hőmérséklet-különbség hatására hány Watt (W) energiát enged át/fékez (attól függően, hogy hővezetési, vagy hőszigetelési szempontból értékeljük.)

  A λD vagy deklarált (közölt) a Gyártó által megadott, normál (labor) körülmények között mért érték. Ettől a λT vagy tervezési érték eltér. A hővezetési tényező tervezési értékét a deklarált érték ismeretében a következő módon lehet meghatározni:

   

  λT =  λD x FT x Fm x Fa

  ahol:

  λT = a tervezett környezeti feltételek esetén figyelembe vehető hővezetési tényező

  λD = a szabványos (ismert) környezeti feltételek esetén deklarált hővezetési tényező

  FT = a hőmérséklet korrekciós (konverziós) tényező

  Fm = a páratartalom korrekciós (konverziós) tényező

  Fa = az öregedés korrekciós (konverziós) tényező

• Hővezetési ellenállás

  Jelölése: R

  Mértékegysége: m² K/W

  (Jellemzően „RD” azaz a Gyártó által deklarált/közölt – számított- érték a vastagság (m) és a λ (W/mK) hányadosaként)

  Olyan számított hőtechnikai jellemző, ami megadja adott réteg (jellemzően hőszigetelő réteg) ellenállását a hőáramlással szemben.

  Minél nagyobb az „R” annál nagyobb ellenállást fejt ki a hőáramlással szemben.

• Hőtároló tömeg

  Épület temperált tereinek térelhatároló szerkezetei által képviselt (anyag)tömeg  – padló+fal+födém.

  Különböző anyagok -hővezetési tényezőjük függvényében- más vastagsági mélységig tekinthetők aktív hőtárolónak. Pl. a 2200 kg/m³-es beton aktív hőtároló tömege 422 kg/m², az 1700 kg/m³-es tömör tégla 184 kg/m², a 800 kg/m³-es soküreges tégla 36 (!) kg/m², a 600 kg/m³-es fa 18 kg/m².

  Minél nagyobb egy anyagréteg hőtároló teljesítménye, annál tovább képes tárolni télen a hőt ill. annál lassabban melegszik át nyáron.

  Az épület hőtároló tömege az összes fűtött helyiség hőtároló tömegének összege.

  Az épület fajlagos hőtároló tömege az épület nettó fűtött alapterületre vetített fajlagos hőtároló tömege.

  A fajlagos hőtároló tömeg alapján az épület térelhatároló szerkezete:

  – nehéz, ha m > 400 kg/m²

  – könnyű, ha m < 400 kg/m²

• Hőhíd

  Lehet alaki, vagy szerkezeti.

  Alaki: amikor a térelhatároló alakja miatt (épületsarok, ablakkáva, belső fal csatlakozása külső falhoz, stb.) a ’fűtött / melegedő’ felület kisebb, mint a ’hűlő’ (nyáron fordítva).

  Szerkezeti: amikor adott épületrészen a környező térelhatároló anyagaihoz képest jobb hővezető / rosszabb hőszigetelő képességű anyag kerül beépítésre (pl. koszorúk, áthidalók, vb. vázak,  stb.).

• Hőátbocsátási tényező

  Jele: U

  Mértékegysége: W/m²K
  Egy adott épületszerkezetre jellemző érték. Megmutatja, hogy a szerkezet egységnyi felületén, időegység alatt mekkora hőmennyiség áramlik át egységnyi hőmérséklet-különség esetén.

  A hőátbocsátási tényező a hővezetési ellenállás reciproka.

  U = 1 / (Rse + Σ (d / λ) + Rsi)

  A hőtechnikai szabvány az egyes épületszerkezetekre határoz meg hőátbocsátási tényezőre vonatkozó követelményértékeket.

• Hőátadási tényező

  A vizsgált anyag két határoló felületén (külsőn ’e’ és belsőn ’i’) történő hőátadás.

  Az „R” hővezetési ellenállás értéken túl figyelembe kell venni a két oldali hőátadás mértékét is.
  Rsi – külső-, Rse – belső hőátadás, ami:

   

  Alulról fölfelé  Rsi 0,10 / Rse 0,04

  Vízszintesen  Rsi 0,13 / Rse 0,04

  Felülről lefelé Rsi 0,17 / Rse 0,04

• Párafékező tulajdonságú

  Az az épületszerkezeti (anyag)réteg amelyen annyi pára képes átjutni, ami megváltoztatja a párafékező által határolt tér páratartalmát, de olyan módon/mértékben ami előre tervezett.

• Páradiffúziós képesség

  Jelölése: „sd” Mértékegysége [m]

  Az „sd” páradiffúziós képesség, egy építőanyag páradiffúzióval szembeni ellenállásának nagysága, az ellenállással egyenértékű levegőréteg vastagsága, méterben kifejezve.

• Harmatpont / páralecsapódás

  Harmatpont az a hőmérséklet, amelyen a levegőben lévő pára kicsapódik.

  Az a hőmérséklet, amikor adott páratartalom eléri az ún. telítési páratartalmat, azaz az abszolút páratartalom (levegő által felvehető maximális nedvességmennyiség) gyakorlatilag a 100%-os páratartalomhoz tartozó hőmérséklet. Olyan felületen, ami harmatponti hőmérsékletre (vagy az alá) hűl, kicsapódik a pára.

• Relatív páratartalom

  A páratartalom fogalom alatt kétféle kifejezést különböztetünk meg:

  – abszolút páratartalom, ami az 1 m³ levegőben lévő vízpára mennyiségét mutatja (g/m³),

  – relatív, vagy viszonylagos páratartalom, ami a levegőben lévő vízpára arányát mutatja adott hőmérsékleten a lehetséges telítettséghez képest.

   

  Léghőmérséklet (C): -10;  -5;   0;    5;   10;   15;   20;    25;    30;

  Víztartalom  (g/m3):  2,4; 3,4; 4,8; 6,8; 9,4; 12,8; 17,3; 23,1; 30,4;

  Relatív páratartalom az a páramennyiség, ami adott hőmérséklet mellett a 100%-os, folyékony vízhez kerül arányosításra.

  Magasabb hőmérsékletű levegő több vizet/vízgőzt képes felvenni/tárolni, alacsonyabb hőmérsékletű kevesebbet.

  Pl: 90%-os relatív páratartalom -2 C-on, nagyságrenddel kevesebb vízgőzt jelent abszolút értékben, mint +20 C-on az 50% relatív páratartalom. (Ezért száraz a téli hideg levegő, ill. párásabb a nyári meleg levegő.)

Amikor a hőszigetelés a lapostető vízszigetelése fölé (kívülre) kerül. Egyenes rétegrend; amikor a vízszigetelés a hőszigetelés felett (kívül) van. Duo-, vagy kettős hőszigetelésű lapostető, amikor hőszigetelés a vízszigetelés alatt ill. felett is van. Alatta tetszés szerinti anyagtípus, felette csak zártcellás hőszigetelő alkalmazható.

Olyan -általában építési termékre vonatkozó jellemző- ami kifejezi, hogy a termék a beépítési helyén képes károsodás-, vagy maradandó teljesítmény jellemző változás nélkül elviselni azt a terhelést, ami az építés során, majd az épület rendeltetésszerű használati ideje alatt adott termékre -előre tervezetten- hárul.

A „lépésállóság”-hoz hasonlóan nem definiált jellemző, ezért kb. a termékhez tartozó nyomószilárdsággal azonosítható. (Szakmai álláspont szerint a terhelhetőségi érték kisebb a lépésállóságnál.)

Egy (építő)anyag belső ellenállása a nyomóerők miatti alakváltozással szemben, ami függ az anyag sűrűségétől és szerkezetétől. A különböző építőanyagok nyomószilárdsága nagy határok között változik.

Jele: Rv
Mértékegysége: N/mm2 → MPa (1000 kPa)

Egyes hőszigetelőanyagok esetében számottevő nyomószilárdság nem határozható meg, mert viszonylag kis terhelés hatására (már) összenyomódnak, ezért jellemzésük adott (rövid idejű terhelésre; 10%-os, tartós terhelésre; 2%-os) összenyomódáshoz tartozó nyomófeszültséggel történik (amit köznyelvileg általában azonosítanak a nyomószilárdsággal).

Építési termék – jellemzően hőszigetelő anyag – olyan mértékű rövid idejű terhelhetősége, melynek hatására a terhelés megszűnését követően a termékben nem keletkezik maradó alakváltozás.
Tekintve, hogy szabványosan nincs definiálva ezen köznyelvi kifejezés, ezért egyes műszaki körök ≥100 kPa, míg mások ≥150 kPa nyomófeszültség hatására létrejövő 10%-os anyag-összenyomódást mutató anyagot tekint lépésállónak.
A RAVATHERM XPS termékek legkisebb nyomószilárdsági értéke ≥300 kPa, azaz kivétel nélkül lépésállónak tekinthetők.

A terhelhetőségnek az a mértéke, amelyet adott (építő)anyag tartósan, méret és vagy minőségváltozás nélkül képes elviselni.
A hőszigetelő anyagoknál a tartós terhelhetőség a hosszú távra előrevetített 2%-os anyag összenyomódáshoz tartozó nyomófeszültséggel kerül jellemzésre. A RAVATHERM XPS tartós terhelhetőségét a CC teljesítmény-jellemző írja le. Ez 50 év távlatában enged meg maximum 2% teljes összenyomódást a megadott legnagyobb nyomófeszültség esetén.
Padlószerkezetek, lemezalapok egyéb állandó terhek esetén ezzel az értékkel kell számolni.
Fontos! A Tartós terhelhetőség (CC) nem azonos a hőszigetelőanyag 2%-os összenyomódásához tartozó – néhány gyártó által – megadott szilárdsági értékkel.

Érdekesség, hogy a hőszigetelő termékek általában a 10%-os összenyomódásuknál mért nyomófeszültség értékek, vagy néha (egyes XPS termékek esetén) a nyomószilárdságuk segítségével kerülnek osztályozásra. A 10%-os összenyomódáshoz tartozó szilárdsági értékek viszont nem méretezési értékek, mert a hőszigetelő anyagok általában terhelés hatására egy bizonyos összenyomódás felett maradandó alakváltozást szenvednek. A tartós terhelés  hatására fellépő úgynevezett kezdeti összenyomódást követően további alakváltozást szenvednek el. Ezért szükséges hosszú távon gondolkozva egy legalább 50 éves időszakra előrevetíteni az alakváltozási folyamatot. Pl. az XPS-hez hasonló EPS – MSZ EN 13163 termékszabvány szerint az expandált polisztirolhab – hőszigetelő anyagok 2-3 % összenyomódás felett már nem elasztikusan viselkednek, a cellák maradandó alakváltozást szenvednek.

Olyan polisztirol hőszigetelő anyag (extrudált XPS) ami extrudálási eljárással készül. Anyagszerkezete kristályos, a cellák falai közösek a szomszédos cellákkal. Az anyag szilárd, jó hőszigetelő és nedvességre nem érzékeny. Tartós, hosszú távon kiváló hőszigetelési teljesítményt nyújtó anyag, mely segíti az energiamegtakarítást és a globális széndioxid kibocsátás csökkentését.

Hőszigetelő anyagnak tekinthető a λ ≤ 0,07 W/mK hővezetési tényezővel jellemzett termék. Mivel a legtöbb építőanyag jó hővezető (beton, acél, kő, tömör tégla, stb.) ezért csak hőszigetelő anyagból álló épületszerkezeti rétegekkel biztosítható a gazdaságosság és a megfelelő komfort elérése.

Az anyagra, keverékre vonatkozó besorolás, amely az anyag, keverék fizikai, kémiai tulajdonságát alapul véve, tűzvédelmi szempontból a viselkedését, veszélyességét jellemzi, a helyiségben tárolt anyagokra vonatkozó meghatározás.

A korábbi „A” „B”„C” … tűzveszélyességi osztályok helyett (1) (2) (3) szerinti osztálymegjelöléslép, ami leegyszerűsítve:

(1) Robbanásveszélyes osztályba tartozik az új OTSZ hatálybalépése előtt „A” vagy „B” tűzveszélyességi osztályba sorolt anyag,

(2) Tűzveszélyes osztályba tartozik az új OTSZ hatálybalépése előtt „C” vagy „D” tűzveszélyességi osztályba sorolt anyag,

(3) Nem tűzveszélyes osztályba tartozik az új OTSZ hatálybalépése előtt „E” tűzveszélyességi osztályba sorolt anyag.”

Az építőanyagok és építményszerkezetek tűzzel szembeni viselkedésére jellemző kategória, amit a vonatkozó műszaki követelmények szerinti vizsgálat alapján állapítanak meg; A1,A2, B, C, D, E, F.

Igen, közvetlenül a talajra helyezve, megfelelő statikai méretezés és teherelosztó felület kialakítása mellett.

Úsztató rétegként használható azokon a helyeken, ahol az épület alatt lévő talajszerkezet összetétele nem azonos (agyagos és sziklás részek találkozása stb…).
Zaj és rezgés csillapítóként alkalmazható, városi kötöttpályás közlekedésnél a sínek és a váltószerkezetek rögzítésekor.

A legfeljebb 1,5-2 m mélységű medencék esetében általában megfelelő lehet a 300 kPa névleges nyomószilárdságú termék, azonban ilyen alkalmazás esetében inkább a RAVATHERM 300 SL hőszigetelés a megfelelő. Nagyobb mélység esetében 500 vagy 700 kPa nyomószilárdságú XPS hőszigetelésre lehet szükség. Minden esetben javasolt statikai méretezés készítése a várható állandó terhek, igénybevételek megismerése miatt, amelyből megállapítható, hogy melyik termék felel meg.

A lábazatra elsősorban a 300 WB javasolt a speciális, érdesített felülete miatt. Utóbbi termék esetében a megfelelő fogadó felület érdekében az eredetileg sima felület felérdesítése szükséges! Talajnedvesség, talajvíz esetében a 300 SL termék használata javasolt az alkalmazásnak megfelelő ragasztóanyag használatával.

A hidegburkolatok érzékenyebbek a fogadó aljzat minőségére, annak egyenetlenségére, így a közvetlenül az XPS táblákra burkolás nem javasolt! Ebben az esetben a hidegburkolat és a hőszigetelő táblák közé megfelelő keménységű és teherbíró (kültéri beépítés esetében kültéri minőségű) kiegyenlítő réteg(ek) terítése szükséges!

Igen, de maximum 3-4 cm vastagság ajánlott szerkezet ismerete nélkül! Nagyobb vastagság esetén pára-, illetve hőtechnikai ellenőrzés javasolt, amely alapján az ajánlott méret kalkulálható!

• Belső hőszigetelés esetén a hőszigetelő táblákat milyen módon fedjük, takarjuk?
  Alap esetben a külső homlokzat szigetelés rétegrendhez hasonlóan az XPS-re ragasztórétegbe ágyazással üvegszövet használata javasolt, átfedéssel, majd a választott beltéri festék, illetve vakolat gyártó ajánlása szerinti felület előkészítés és végső felület kialakítás következik.

Amennyiben a garázs az épület termikus burkának a része, mindenképpen javasolt az aljzatbeton alatt XPS hőszigetelés alkalmazása. A RAVATHERM XPS 300 SL hőszigetelés megfelelő szilárdsággal bír teherelosztó aljzatbetonnal egy általános személygépjármű esetén.

A hőszigetelő táblák felragasztása/dűbelezése után a teljes homlokzati felületre üvegháló ágyazó habarcsot kell egyenletesen felvinni, majd az üvegszövethálót a nedves habarcsba ágyazzuk, legalább 10 cm-es átlapolásokkal. Amennyiben a homlokzat és a vakolat különböző fedővakolatot kap, száradás után egy vakolatzáró profilt kell felhelyezni a lábazati XPS és a homlokzati hőszigetelő táblák találkozásának vonalába. Ezután a lábazatra egy lábazati alapozó réteget kell felhordani, ehhez festőhenger is használható. Végül egy finom, vagy középszemcsés vakolat felhordásával alakítható ki a végleges struktúra.

Utólag ráépítés esetén, illetve épületszerkezet alá kerülő XPS hőszigetelés a rá kerülő szerkezetek által tartós tehernek van kitéve, így mindenképpen az új szerkezeteket a meglévő XPS hőszigetelés tartós teherbírásához megadott értékét figyelembevéve kell méretezni! Például a RAVATHERM XPS 300 SL termék nyomószilárdság 300 kPa, viszont a tartós teherbíráshoz tartozó nyomószilárdsága 130 kPa.

• kavics leterhelés
• elválasztó réteg (geotextília vagy vízterelő fólia)
• RAVATHERM XPS hőszigetelés
• csapadékvíz elleni szigetelés
• lejtésadó réteg
• vasbeton teherhordó födém

Igen, kétféleképpen is. Ha a meglévő lapostető egyenes rétegrenddel készült, a meglévő vízszigetelésre XPS hőszigetelés felhasználásával kialakítható az ún. duo-tető.
Meglévő fordított rétegrendű tető felújítása esetén a meglévő XPS hőszigetelésen felül egy második réteg XPS-t helyezünk. Fontos, hogy ebben az esetben mindenképpen vízterelő fóliát alkalmazzunk a hőszigetelő réteg felett, elkerülve ezzel a két XPS réteg közötti vízfilmek kialakulását.
Mindkét esetben a lapostetőt zöldtetőként is kialakíthatjuk.

A fordított tető legfőbb előnye a csapadékvíz elleni szigetelés védelme, mind a mechanikai hatásokkal, mind az UV-sugárzással szemben. A rétegrend ilyen felépítése épületfizikai szempontból is kedvező: nem kell külön párazáró réteget beépíteni, illetve mivel a vízszigetelés a hőszigetelés meleg oldalán található, nem kell itt páralecsapódástól tartani. Ugyancsak kedvező, hogy mivel először a vízszigetelés kerül a helyére, a további rétegek beépítése időjárási viszonyoktól függetlenül elvégezhető. Továbbá egy esetleges funkcióváltás – akár emeletráépítés – esetén egyszerű a visszabontás és az anyag újrahasznosítása.

A fordított tető olyan hőszigetelt lapostető, melyen a hőszigetelő réteg a vízszigetelés felett kap helyet. Ebből adódóan az ilyen szerkezetbe csak vízálló tulajdonságokkal rendelkező hőszigetelés építhető be.

A szigetelő táblák kézifűrésszel, elektromos fűrésszel, körfűrésszel és forródrótvágóval vághatók.

A RAVATHERM XPS hőszigetelő táblákat alapvetően minden polisztirolhoz alkalmas ragasztóval lehet ragasztani. Ezek közé tartozik pl. hideg bitumenragasztó, poliuretán ragasztórendszer és cementragasztó.
Fontos, hogy oldószermentes ragasztókat használjunk, valamint a gyártó feldolgozási irányelveit mindig tartsuk be.

A RAVATHERM XPS hőszigetelő táblák nem rothadnak, ellenállnak a különböző mikroorganizmusoknak, továbbá gyenge savaknak, sóknak, festékeknek és tisztítószereknek. Oldószerekkel szemben nem ellenállóak.

A RAVATHERM XPS termékei alapvetően E besorolásúak. Ez a Magyarországon használatos éghetőségi osztály, amely az MSZ EN 15715 szabvány alapján elvégzett szúrólángos teszt alapján kerül megállapításra. Az anyag éghető, kis tűz esetén önkioltó tulajdonságokkal rendelkezik. A gyártás során HBCD-t nem tartalmazó égésgátló adalékot használnak.

A kék színű zártcellás polisztirolhab termékeket extrudálási eljárással gyártják. Nagyrészben szén-dioxid habosító gáz segítségével a polisztirol alapanyagot könnyű, zárt cellaszerkezetű, víz- és fagyálló, nagy nyomószilárdságú homogén lemezekké habosítják.